Aller au contenu

ír

Définition, traduction, prononciation, anagramme et synonyme sur le dictionnaire libre Wiktionnaire.
Voir aussi : IR, Ir, ir, Ír, ir̃, ir-, -ir, -ír, -ìr, .ir

ír \iːr\

  1. Écrire.
    • Írok egy levelet.
      J'écris une lettre.
  2. (Par extension) Graver (un CD).
    • Írtam egy újabb kompaktlemezt.
      J'ai gravé un nouveau CD.

ír \iːr\

  1. Irlandais.
    • Egy ír kocsmában néztük a meccset.
      On a regardé le match dans un pub irlandais.

Nom commun 1

[modifier le wikicode]
Déclinaison
Cas Singulier Pluriel
Nominatif ír írek
Accusatif írt íreket
Datif írnek íreknek
Instrumental írrel írekkel
Causal-final írért írekért
Translatif írré írekké
Terminatif írig írekig
Essif formel írként írekként
Essif modal írül -
Inessif írben írekben
Superessif íren íreken
Adessif írnél íreknél
Illatif írbe írekbe
Sublatif írre írekre
Allatif írhez írekhez
Élatif írből írekből
Délatif írről írekről
Ablatif írtől írektől
Possessif non-attributif singulier íré íreké
Possessif non-attributif pluriel íréi írekéi
Possession
Personne Singulier Pluriel
Première personne du singulier írem írjeim
Deuxième personne du singulier íred írjeid
Troisième personne du singulier írje írjei
Première personne du pluriel írünk írjeink
Deuxième personne du pluriel íretek írjeitek
Troisième personne du pluriel írjük írjeik

ír \iːr\ (pluriel : írek)

  1. Irlandais (nationalité).
    • Rengeteg írrel barátkoztam.
      Je me suis lié d'amitié avec de nombreux Irlandais.
  2. (Linguistique) Irlandais (langue).
    • Beszélek írül.
      Je parle irlandais.
Ce mot est un gentilé. Un gentilé désigne les habitants d’un lieu, les personnes qui en sont originaires ou qui le représentent (par exemple, les membres d’une équipe sportive).

Nom commun 2

[modifier le wikicode]
Déclinaison
Cas Singulier Pluriel
Nominatif ír írok
Accusatif írt írokat
Datif írnak íroknak
Instrumental írral írokkal
Causal-final írért írokért
Translatif írrá írokká
Terminatif írig írokig
Essif formel írként írokként
Essif modal írul írokul
Inessif írban írokban
Superessif íron írokon
Adessif írnál íroknál
Illatif írba írokba
Sublatif írra írokra
Allatif írhoz írokhoz
Élatif írból írokból
Délatif írról írokról
Ablatif írtól íroktól
Possessif non-attributif singulier íré íroké
Possessif non-attributif pluriel íréi írokéi
Possession
Personne Singulier Pluriel
Première personne du singulier írom írjaim
Deuxième personne du singulier írod írjaid
Troisième personne du singulier írja írjai
Première personne du pluriel írunk írjaink
Deuxième personne du pluriel írotok írjaitok
Troisième personne du pluriel írjuk írjaik

ír \iːr\

  1. Baume, onguent, lotion.
    • Szükségem van írra.
      J'ai besoin de baume.

Références

[modifier le wikicode]
  1. « ír » dans Géza Bárczi et László Országh, A magyar nyelv értelmező szótára [Un dictionnaire explicatif de la langue hongroise], Budapest, Akadémiai Kiadó, 1959–1962