csábít

Hongrois

Étymologie

Étymologie manquante ou incomplète. Si vous la connaissez, vous pouvez l’ajouter en cliquant ici.

Verbe

csábítani	Indicatif		Conditionnel		Subjonctif - Impératif
	Subjectif	Objectif	Subjectif	Objectif	Subjectif	Objectif
Présent	csábítok	csábítom	csábítanék	csábítanám	csábítsak	csábítsam
	csábítasz	csábítod	csábítanál	csábítanád	csábíts, csábítsál	csábítsd, csábítsad
	csábít	csábítja	csábítana	csábítaná	csábítson	csábítsa
	csábítunk	csábítjuk	csábítanánk	csábítanánk	csábítsunk	csábítsuk
	csábítotok	csábítjátok	csábítanátok	csábítanátok	csábítsatok	csábítsátok
	csábítanak	csábítják	csábítanának	csábítanák	csábítsanak	csábítsák
Passé	csábítottam	csábítottam	csábítottam volna	csábítottam volna
	csábítottál	csábítottad	csábítottál volna	csábítottad volna
	csábított	csábította	csábított volna	csábította volna
	csábítottunk	csábítottuk	csábítottunk volna	csábítottuk volna
	csábítottatok	csábítottátok	csábítottatok volna	csábítottátok volna
	csábítottak	csábították	csábítottak volna	csábították volna
Futur	csábítani fogok	csábítani fogom
	csábítani fogsz	csábítani fogod
	csábítani fog	csábítani fogja
	csábítani fogunk	csábítani fogjuk
	csábítani fogtok	csábítani fogjátok
	csábítani fognak	csábítani fogják

csábít

1. Allécher, solliciter, appâter.

Synonymes

• vonz

Prononciation

• \t͡ʃaː.biːt\