Conjugaison:same du Nord/háŋket
Apparence
Conjugaison du verbe háŋket (infinif : háŋket).
Indicatif | Conditionnel | Potentiel | Impératif | ||
---|---|---|---|---|---|
Présent | Prétérit | Présent | Présent | Présent | |
je | háŋken | háŋkejin | háŋkešin | háŋkežan | háŋkejehkon |
tu | háŋket | háŋkejit | háŋkešit | háŋkežat | háŋke |
il/elle | háŋke | háŋkii | háŋkešii | háŋkeža | háŋkejehkos |
nous deux | háŋkejetne | háŋkiime | háŋkešeimme | háŋkežetne | háŋkejeahkku |
vous deux | háŋkebeahtti | háŋkiide | háŋkešeidde | háŋkežeahppi | háŋkejeahkki |
ils/elles deux | háŋkeba | háŋkiiga | háŋkešeigga | háŋkežeaba | háŋkejehkoska |
nous | háŋket | háŋkiimet | háŋkešeimmet | háŋkežat | háŋkejehkot háŋkejeahkkot |
vous | háŋkebehtet | háŋkiidet | háŋkešeiddet | háŋkežehpet | háŋkejehket |
ils/elles | háŋkejit | háŋkeje háŋkejedje |
háŋkešedje | háŋkežit | háŋkejehkoset |
thème négatif | háŋke | háŋken | háŋkeše | háŋkeš | háŋke |
Participe passé | háŋken | ||||
Abessif | háŋkekeahttá | ||||
Gérondif | háŋkedettiin | ||||
Nom d’action | háŋken |