Aller au contenu

űr

Définition, traduction, prononciation, anagramme et synonyme sur le dictionnaire libre Wiktionnaire.
(1763) Formé par dérivation régressive de üreg[1].
Déclinaison
Cas Singulier Pluriel
Nominatif űr űrök
Accusatif űrt űröket
Datif űrnek űröknek
Instrumental űrrel űrökkel
Causal-final űrért űrökért
Translatif űrré űrökké
Terminatif űrig űrökig
Essif formel űrként űrökként
Essif modal - -
Inessif űrben űrökben
Superessif űrön űrökön
Adessif űrnél űröknél
Illatif űrbe űrökbe
Sublatif űrre űrökre
Allatif űrhöz űrökhöz
Élatif űrből űrökből
Délatif űrről űrökről
Ablatif űrtől űröktől
Possessif non-attributif singulier űré űröké
Possessif non-attributif pluriel űréi űrökéi

űr \yːr\

  1. Espace.
  2. Vide.

Prononciation

[modifier le wikicode]
  • (Région à préciser) : écouter « űr [yːr] »

Références

[modifier le wikicode]
  1. « űr » dans Géza Bárczi et László Országh, A magyar nyelv értelmező szótára [Un dictionnaire explicatif de la langue hongroise], Budapest, Akadémiai Kiadó, 1959–1962